A kollégium történelme jóval az Irinyi úti épület megépülése előttre visszanyúlik, közössége már az első villamos kari hallgatókat befogadó épületben, a Várban formálódni kezdett. Erről az időszakról is számos feljegyzés született, a legfontosabb talán azt megemlíteni, hogy – noha a Vár 1954 óta szolgált villamoskari hallgatók szálláshelyéül – a diákotthon a kollégiumi címet csak 1962-ben nyerte el, az ott folyó szakmai, közösségi, mozgalmi és kulturális munka magas színvonalának köszönhetően.
A Budapest Hilton Szálló megépülése miatt 1976-ban a Vár egyik szárnyát ki kellett lakoltatni, így a kollégisták két épületbe kényszerültek: egy részük az épp akkor elkészült Kruspér utcai kollégiumban kapott szálláshelyet. Ebben az időszakban nagy hangsúlyt fektettek a kollégium egységének megőrzésére, mely az egymástól távol eső épületek miatt igen nehéz feladatnak bizonyult.
Közben a hetvenes évek végén megkezdődött az új kollégiumi épület kialakítása 300 millió forintos kerettel, 1981. szeptemberi átadási határidővel. A leendő lakók komoly küzdelmet folytattak az Irinyi és a Budafoki út sarkán tornyosuló épület tervezőjével és kivitelezőivel az épület kollégiumi jellegének kialakításáért. 1981 augusztusán nemzetközi építőtábor keretein belül a kollégium kitakarításában és bebútorozásában is nagy szerepet vállaltak, melyet aztán szeptemberben végre birtokba vehettek.
